GYÓGYMASSZÁZS- ÉS CSONTKOVÁCS KIMOZGATÁSOK…
A mozgásszervi betegségek ma már civilizációs jelenségnek számítanak, kialakulásuk többnyire a mozgásszegény életmódnak és a nem megfelelő testtartásnak köszönhetők.
Sajnos, a nyugati orvoslás szemlélete elsősorban a fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők adminisztrálását javasolja és alkalmazza, ennek következtében a nyugati egészségkultúra kevésbé hangsúlyozza a prevenció szükségességét. Véleményem szerint a prevenciós anamnézis mellett a legnagyobb segítséget a masszázs- és mozgásterápiák tudják nyújtani, illetve annak a szemléletnek a hangsúlyozása, hogy a páciens aktív résztvevője saját gyógyulásának. Egy másik fontos szempont, hogy a masszázs-mozgásterapeuta és páciense között megértő, együtt-érző és segítő jellegű kapcsolatnak kell kialakulnia. A jelenlegi egészségügyi rendszerben sajnos, a bizalom, az odafigyelés az empátia egyre jobban teret veszít, ezáltal pedig csökkennek a páciens gyógyulási esélyei, saját önbizalma is fokozottan csorbát szenved.
Lássuk mi történik ma a szokásos ellátásban részesülő beteggel: mozgásszervi panaszával háziorvosához fordul, aki elküldi röntgenre v. CT-re, a képalkotó orvos a dokumentációval továbbküldi egy ortopéd orvoshoz a beteget, aki vizsgálat után beutalja egy reumatológiai vizsgálatra, majd az itt kapott jelentéssel továbbküldik az ideggyógyászatra. Az ideggyógyász javasolja, hogy forduljon egy belgyógyászhoz, a belső szervi okokat is kizárandó vizsgálatra.
A fenti láncolatban szakorvosonként legfeljebb néhány gyors kérdésfeltevésre, rövid jelentésre és néhány receptkiírására lesz idő. Jogosan feltehetjük a kérdést, hogy a felsorolt orvosok közül ki lesz a beteg “gyógyítója”, ki az aki elindítja majd a javulás útján a pácienst? Kivel alakított ki egyáltalán bizalmas, megértő kommunikációt a beteg? A beteg egy kezelendő “tárggyá” silányul, aki futószalagszerű kezelésben-, laborvizsgálatban-, jelentésben részesül.
Ezért fontos, hogy a masszázs-mozgásterapeuta teljesen más szempontból közelítse meg a hozzá forduló pácienst és megadja mindazt, ami szükséges a beteg öngyógyító képességének a felismerésére és aktiválására.
A gyógymasszázs nagyon hatékony kiegészítője a kiropraktika, amit a magyar népgyógyászat csontkovácsolás néven ismer. A masszázs fellazítja az izmokat, ezzel a keringés (vér-, nyirok-) jelentősen javul, felszabadulhatnak az addig nyomás alatt lévő ideggyökök, viszont a beszűkült ízületek kimozgatásához, a kisebb csigolya-elmozdulások korrigálásához szükség van célzott és óvatos csontkovács manipulációra is.
Ezek korrekciója azért is fontos, mert a szubluxációk (ízületi- és csigolya elmozdulások) nagy részénél a beteg nem érez fájdalmat, mivel az idegrostok többsége motorikus (hiányoznak az érzékelő idegrostok), ezért a nem megfelelő használat és helytelen testtartás miatt csak később jelentkeznek a panaszok és okoznak fokozott problémát, ekkor már az ízületi kopás, vagy artrózis előreheladott állapotba kerül.
